Régi kismegszakító színkód
Ha valaki régi épületben vagy villamos berendezésben dolgozik, előfordulhat, hogy találkozik olyan kismegszakítókkal, amelyeknek a színkódja eltér a maiakétól. A színkódok célja az, hogy könnyen felismerhetővé tegyék a kismegszakító tulajdonságait, és hogy segítsék az áramkörök helyes bekötését. Ez a cikk bemutatja a régi kismegszakítók színkódját és annak értelmezését.
A régi kismegszakítók színkódjának jelentése
A régi kismegszakítók általában három színnel vannak jelölve: fehér, fekete és piros. A fehér szín az „L” betűre utal, ami a „load” szót jelenti angolul, vagyis a terhelésre vonatkozik. Ez a szín jelzi, hogy a kismegszakító melyik oldalára kell bekötni a terhelést.
A fekete szín az „L1” betűre utal, ami azt jelzi, hogy az adott kismegszakító a fázisvezetékhez kapcsolódik. Ez a szín az elsődleges áramforrásra vonatkozik, vagyis arra az áramforrásra, amelyről az adott áramkör táplálkozik.
A piros szín az „L2” betűre utal, és azt jelzi, hogy az adott kismegszakító a másodlagos áramforrásra kapcsolódik. Ez a szín a tartalék áramforrásra vonatkozik, vagyis arra az áramforrásra, amelyet csak akkor használnak, ha az elsődleges áramforrás meghibásodik.
Az áramkör helyes bekötése
Az áramkör helyes bekötése rendkívül fontos a biztonságos működés érdekében. A kismegszakítók színkódja segíthet az áramkör helyes bekötésében. Ha azonban nem vagyunk biztosak abban, hogy a kismegszakító színkódja helyes-e, akkor kérjünk szakértő segítséget.
A kismegszakítók színkódjának ismerete segíthet a régi villamos berendezések karbantartásában és javításában is. Ha nincs biztosunk abban, hogy melyik vezetéket kell melyik csatlakozóba helyezni, akkor a kismegszakító színkódja alapján meg lehet állapítani, hogy melyik vezeték hová tartozik.
Az előzőekben már láthattuk, hogy a régi kismegszakítók általában 2 vagy 3 fázisúak voltak, és az általuk vezérelt készülékek nagyobb teljesítményűek. Ahhoz azonban, hogy megértsük a színkódokat, először röviden át kell tekintenünk az elektromos vezetékek színkódját.
Az elektromos vezetékek színkódja
Az elektromos vezetékek színkódja szabványosított, így azonosításuk egyszerűbbé válik. A szabvány azonosításra a vezeték színének meghatározott sorrendben történő használatát írja elő. A színkód alapján meg lehet állapítani, hogy a vezeték milyen feszültségű és milyen célra van használva.
Az L színkód a fázisjelzésre utal, és általában barna színnel van jelölve. Az N színkód a nullvezeték jelzésére utal, és általában kék színnel van jelölve. Az összekötővezeték vagy földelési vezeték zöld-sárga színnel van jelölve.
A régi kismegszakítók színkódja
A régi kismegszakítók színkódja eltér a mai szabványtól, és általában csak két színt használtak. A színek azonban ugyanazt jelölték, mint a mai szabványosított színek.
A régi kismegszakítók esetében az L fázisjelzést a piros szín jelölte, míg a nullvezetéket a fehér szín. Az összekötővezeték vagy földelési vezeték azonban akkoriban még nem volt kötelező, így nem volt szükség színkód használatára.
A régi kismegszakítók helyettesítése
Ha egy régi kismegszakítót szeretne helyettesíteni, a legjobb, ha egy újabb típusú, szabványosított kismegszakítót választ. Az újabb típusú kismegszakítók általában a mai szabvány szerint vannak jelölve, így egyszerűbb lehet az azonosításuk. Ha azonban szükséges, az újabb típusú kismegszakítókhoz tartozó dokumentációban megtalálhatók a színkódok, amelyek alapján könnyedén összekötheti a vezetékeket.